A kisfiú plüss oroszlánját szorongatva, a sarokban gubbasztott. Nagyon szerette ezt az oroszlánt, még nagyanyjtától kapta valamikor. Akkor, amikor még minden rendben volt. Néhány hete az anyja felkeltette az éjjel. Nem öltöztette fel, csak úgy ahogy volt, pizsamában megragadta és a bejárati ajtó…

Idegen helyen ébredt. Az aprócska szobába beszűrődő napfényben látta a leheletfinoman táncoló porszemeket. Körülnézett, de nem emlékezett erre a szobára. -Milyen régies! Ezt a falat majd át kell festeni- gondolta, amikor megpróbálta közelebbről szemügyre venni a falon, a hengerrel mintázott zöld…

  Az apró, hirtelenszőke kislány fázósan húzta feljebb takaróját. Hiába jártak már a nyár derekán, a megsárgult vályogfalak még mindig hűvöset árasztottak magukból. A szoba egyik kis sarkában állt a kormos, füstölgő  kályha, ami legalább télen adott némi meleget. Már ha volt pénzük…