My blog

My blog

Azt hittem, szerettél...

2021. május 04. - Kovács Andrea 71

azt_hittem.jpg

 

A  lány az ágyban feküdt a félhomályban…

A kicsi padlásszobára lassan sötétség borult, amin a lenyugvó nap vörös-narancs fényével próbált  még utoljára áttörni.

A sárgás fény erőtlenül  világította meg  a szoba kopottas berendezését: a kis asztalt a törött lábú székkel, a nyikorgó ajtójú ódon szekrényt  és a sarokban megbújó keskeny kis ágyat.

A szoba egyetlen figyelemre méltó darabja a nagy becsben tartott rózsafa íróasztal volt, kecses lábakkal, letisztult, meleg hangulatú megjelenésével.

A lány sok időt töltött el itt. Tollából fájdalmas történetek keltek életre, amik az árvaházban töltött gyermekkort írták le.

Itt, az árvaházban ismerte meg szerelmét és történetei kezdtek reménnyel megtelni. Az idő megállt ilyenkor, amikor a fiúról írt.

Most is odakucorodott az íróasztalhoz. Hosszú szőke haját hátrasimította arcából és írni kezdett.

 

A fiú a lengyárban dolgozott. Keservesen megkeresett pengőfillérjeit a kis rózsafa íróasztal fiókjában gyűjtögette.

Szinte egész életét az árvaházban töltötte. Élettapasztalatai között a pusztítás és a nyomor, a  puszta létért való küzdelem mindennapos volt.

A nyomor és a bűz elszánttá, az éhezés és szeretet nélküliség önzővé tették.

 

A lány éppen befejezte az írást, amikor a fiú sietős lépteit  hallotta a szobába vezető lépcsőn.

„Mennünk kell”-mondta a fiú, majd egyenesen az íróasztalhoz indult. Felgyűrt inge, verejtékes homlokába hulló sötét haja arról árulkodott, hogy az utat futva tette meg.

Kivette a pénzt a fiókból, majd megragadta a lány kezét…

 

Szűk utcák kockakövén futottak végig, s a lánynak úgy tűnt, hogy az életükért futnak.

Meztelen talpát felsértették az utcai kövei, hosszú szoknyáját fél kézbe fogva kerülgette a sáros pocsolyákat.

Esdeklően nézett a fiúra, de ő még jobban szorította  csuklóját.

Úgy érezte, hogy nem bírja tovább és abban a pillanatban lelassult az idő…a lelassult időben egy közelről kilőtt lövedék tartott egyenesen a szíve felé…Tudta, hogy meg fog halni…

 

A fiú szánakozva nézett vissza rá. Aztán vonásai megkeményedtek és elengedte a lány csuklóját…

 

A lány lelke fájdalmas sikítással hagyta el testét…

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://felicias71.blog.hu/api/trackback/id/tr7916522212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása