A lázadó lélek az Úr színe elé állt :

"A cselekvés értelmetlen, a lét céltalan, ne küldj le újra!"

„Menned kell, megadom neked, a tisztánlátás képességét"

 "Utoljára is megadtad. Nem láttam mást, csak közönyt és szenvedést. Elvetted tőlem az apámat, értetlenül álltam sírja mellett. Elvetted az anyámat is. Közömbössé vált és elfordult tőlem. Lopnom kellett, hogy én is melegedjek a kályha tüzénél. Megadtad a gondoskodás képességét, de anyám gyermekeit kellett felnevelnem. Alázatot is adtál, de szolgává tettél. Maradandót akartam alkotni, de ezt megtagadtad tőlem. Adtál társat, de magányossá váltam. Adtál gyermeket akit nem kértem és elvetted azt, akire vágytam. Kétkedést, bánkódást kaptam, messze küldtél szeretteimtől. Melletted akarok maradni, nincs erőm a küzdelemhez. A te fényed biztonságot ad. "

„Felszabadítottalak téged bűneidtől. Tanítottalak és te tanultál. Látó tekintetem előtt meztelen vagy. Megláttattam veled, hogy minden porból lesz és visszatér a porba. Megtanítottalak, hogy a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él. Megtudtad, hogy nem tudsz létezni nélküle, onnantól kezdve az életed minden pillanatát a legnagyobb hódolattal élted át.

Látod, amit felépítettem benned?

Én látom az utat amit bejártál, hol nyomot hagytak, akik igazán megérintettek.

Neked menned kell, hogy tisztulj és tiszta szíveddel megtisztíts másokat!"