Szandi a kanca, hat évesen került az életünkbe. Arab-haflingi félvér lévén magában hordozta e fura egyveleg minden jó és rossz tulajdonságát.

Arab telivér őseinek köszönhette karcsú, jól ívelt nyakát, finom, hosszúszálú sörényét, elegáns megjelenését.

 Haflingi őseitől megkapta fáradhatatlan mozgékonyságát…na meg öntudatos makacsságát.

A néhány év alatt igazi kötődés alakult ki köztünk. Hazatértemkor a kutya, a macska, a kecske és Ő, a sárga kanca várta jöttemet. Orrával böködött mindaddig, amíg (soha nem vallom be magamnak de -félve ) végig nem simogattam kecses nyakát, majd farát veregetve ballagtunk a házig.

Szandi legjobb barátja és lelki társa, Janka a kecske volt. Janka egészen kis kora óta nálunk nevelkedett. Fáradhatatlanul követte lótársát, elválaszthatatlanok voltak. Ha szem elől tévesztette, gyászosan mekegett mindaddig míg Szandi elő nem került

Egy decemberi napon Janka eltávozott az élők sorából és Szandi megváltozott.

Kedvetlen lett és magányos, bús daccal bolyongott szerte- széjjel.

Janka halála után nem sokkal, ő is elkerült tőlünk.

Hosszú időbe telt míg meg tudtam látogatni…

Ő szűk kis helyén, megláncolva, könyörgően emelte rám könnyes tekintetét…